3.rész - A rémület

Amint meghallottam a sikítást lerohantam. Csak azt láttam, hogy anya a sarokban áll és a kezében ez palacsinta sütő. Amint beljebb mentem a konyhába, azt láttam, hogy egy németjuhász kutya vicsorog anyára.
-Anya! Nyugi! Mindjárt kitalálok valamit! - mondtam neki.
-Kicsim, siess! Nagyon félek! - mondta anya megrémülve.
Oda mentem a hűtőhöz (csak nyugodtan, mert egy hirtelen mozdulat és ránk támadhat) és egy nagy darab sonkát kerestem. Meg is van! Elmentem a teraszra és onnan fütyültem a kutyának. Rögtön rám figyelt. A sonkát gyorsan kihajítottam az utcára, a németjuhász rögtön utána rohant. Én meg a kapuhoz siettem és gyorsan bezártam.
Befutottam a konyhába.
-Anya, jól vagy? - kérdeztem aggódva.
-Ó, Katy köszönöm szépen - ölelt meg.
-De hogy jutott be? :O 
-Szerintem a kert kaput ki tudta nyitni, mert nem volt bezárva csak becsukva, és a terasz ajtó mert tárva nyitva volt, szóval nem volt nehéz dolga. De a lényeg, hogy megvédtél. :) Köszönöm.<3
-Nagyon nincs mit.<3
Vissza mentem a szobámba. Elkezdtem pakolni...